Rövid széktörténelem – a sziklától az ergonomikus irodaszékig

Leülni egy székre, nincs is ennél magától értetődőbb dolog. Ha fáradtak vagyunk, ha dolgozunk, ha tárgyalunk, ha étkezünk, ha utazunk, ha várakozunk és így tovább – leülünk. Így volt ez régen, így van most is, és a jövőben is így lesz. A mai székeket ismerjük, a jövő futurisztikus ülőalkalmatosságainak dizájnjáról és anyaghasználatáról csak elképzeléseink vannak, ami pedig a múlt székeit illeti, azokról is vannak ismereteink. Utóbbiakat szeretnénk nagyvonalakban bemutatni, történelmi korszakonként haladva. Jó szórakozást!

 

Ókori remekművek – amikor tényleg csak a főnöknek volt főnöki széke

Átugorva az őskort – amikor is elődeink arra ültek le, amit épp találtak: sziklára, kőre vagy nemes egyszerűséggel a földre, amit legfeljebb a kezük ügyében lévő levelekkel tett komfortosabbá – kezdjük is az ókorban jellemző ülőalkalmatosságokkal. Már az ókori Egyiptomban is léteztek székek, nem is akármilyenek! A világ több múzeumában is megtekinthetjük a díszes-míves egyiptomi trónusokat, de az egyszerűbb, kinyitható változatú, tervezésében a mai támla nélküli kemping vagy horgász székekre hajazó ülőalkalmatosságok is ismertek voltak – Tutanhamon sírjában például kettőt is találtak, a szebbik ébenfából és elefántcsontból készült. Ezek több mint 4000 évesek! Persze a székhasználat ekkoriban a kiváltságosok körében volt jellemző, mindenki más továbbra is a földre huppant le.

Más ókori birodalmakban is jelen voltak a székek. A görögöknél a klasszikus korban a klizmosz nevű székek voltak használatban, amit onnan tudunk, hogy a művészetben is ábrázolták, még a Parthenón frízein is, meg különféle vázákon.

Hasonló volt a helyzet az Ókori Rómában is, vagyis a kiváltságos réteg tagjai pihenhettek meg míves székeken, amelyek leginkább márványból készültek. A leghíresebb római szék minden bizonnyal a Szent Péter Bazilikában van, és úgy tartják, hogy Szent Péter széke volt.

 

Újkori székhasználat

A középkori Európában nem volt sok változás a szék használatát illetően, némi túlzással kijelenthetjük, hogy az ülés gyakorlatilag az elit kiváltsága volt. A közép- és újkor határának környékén, azon belül is a reneszánsz időszakban következett be a nagy fordulat, amikor is a szék az általánosan használt eszközök közé sorolódott. Rengeteg különféle formában, méretben terjedt el, mindig az adott kor divatjához igazodva. Később, a 19. században már az irodaszékek is megjelentek – persze a modern, ergonomikus, számos funkcióval és beállítási lehetőséggel ellátott irodai forgószék széles körű elterjedése a huszadik századig váratott magára.

Ossza meg velünk véleményét!

Hagyjon üzenetet